Előzetesként néhány kép a mai napuknkról: http://picasaweb.google.com/tmatrai/Peking1
UI: sajnos a Skype és az MSN Messenger valamiért nem működik (úgy néz ki, hogy valóban korlátozzák ezek használatát itt), de azért remélem, ez csak pillanatnyi formaingadozás. Az időeltolódásnál csak a kaja gyilkosabb, ha mindkettő hatásait kiheverem, írok hosszabban. Van mit és miről. :)
Köszönjük mindenkinek az üdvözleteket és a jókivánságokat! Hamarosan folyt. köv.
Hőmérséklet -56 Celsius, magasság 10 432 m, sebesség 864 km/h, Pekingig hátralévő idő 6 óra 35 perc, időpont kérdéses, mert fogalmam sincs, hogy most éppen melyik időzónában vagyunk. Huszár mindenesetre nyugovóra tért, bár magyar idő szerint 16:48-kor furcsán vette ki magát a „Jó éjszakát!” elköszönés.
Az aktuális pozíciónkat megjelenítő képernyőn egzotikus utifilmekből és 2. világháborúból ismert városnevek, mint Kurszk, Teherán, Dnyetropetrovszk. Előttünk Ukrajna, egész Kazahsztán, fél Mongólia (átrepülünk Jurta Daniék felett) és Kína.
Szóval eljött a nagy nap, végre úton vagyunk Peking felé. A reggel kicsit nehezen indult, mata részegen jelentem meg Ferihegyen, ahova egyenesen a Szigetről érkeztem. Mindenkivel kötekedtem, a vámosokat elküldtem melegebb éghajlatra, csak Kokó határozott fellépésének köszönhettem, hogy felengedtek a gépre…
…legalábbis Huszár éjszakai rémálmában, amiből vért verejtékezve ébredt. A valóságban ebből persze semmi nem igaz, rendben elindultunk Kína fővárosába egy kis kijevi kitérővel. Csoportunk 9 főt számlál, rajtunk és Norbiékon kívűl egy szintén Athént is megjárt miskolci társaság tart velünk.
A trópusi Kijevben az egy db gyomorforgató WC-vel fémjelzett étterem nélküli reptér várt ránk. Étkezési lehetőség hiányában kulináris élvezetként maradt az egy üveg Jack Daniels, bár azóta is (szokás szerint) hallgatjuk, hogy Kokó mennyire megevett volna egy jó (ebben az esetben borscs) levest.
A repülőn velünk utaznak egyenmezes ukrán szurkolók és paralimpikonok. Előbbiek kötelező tartozéka a kézben fogott Bacardis üveg. Ők egyébként rádiósok. Mármint rádión nyerték az olimpiai utat. És nem bírják az italt, sikeresen teleokádták a WC-ket. :)
Közben sikeresen átálltam a helyi időre, mondjuk nekem nem volt nehéz, én bárhol, bármikor, bármennyit tudok aludni, így amikor a többiek megvacsoráztak, én frissen és üdén keltem reggelizni.
…
Még két óra, és leszállunk, mennek sorban a filmek a kivetítőkön: Micnij Gorisok 4 (Die Hard 4), Dim velikoi matici 2 (Gagyimama 2) stb. A repülőn figyelmesek, két nyelven is hallgathatjuk a szöveget: ukránul és kínaiul. :)
….
Megjöttünk! Másfél órát késtünk, de itt vagyunk! :) A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt, a születésnapos csapattagunkat hatalmas csokor vörös rózsával fogadták! A város tiszta, zöld, virágos, de valóban homályosak a kilátások, de szerintem ez inkább pára, mint szmog, legalábbis abból ítélve, ahogy ömlik mindegyikünkről a víz.
A hotelben segítőkészek, minden kérésünkre egyből ugranak, mindenben segítenek, szerveznek. A kedvünkért a netet fél óra alatt bevezették a szobánkba pl.
Most megyünk, kézimeccsekre, megpróbálunk bejutni a vizipólóra, utána jelentkezünk. Addig is néhány benyomás: sok a biciklis, kevesen tudnak angolul, ha vizet kérsz a boltban, tuti egy karton műanyagpoharat akarnak rádsózni, a kaját szokni kell, a reggeliből nem sokat ettünk, pedig tényleg jól nézett ki minden. Csak furcsa egyelőre. Na, akkor nemsokára összeszedettebben és remélhetőleg újabb élményekkel gazdagabban.
A nap szlogenje: Te átáttá’ má? (mmint időeltolódásilag).
Akkor Iron Maiden koncert megvolt, összepakolás nagyjából befejezve, hajnalban indulhatunk... :)
Már a szalonnát is pálcikával eszem :), szerda reggel végre indulunk. Most, hogy még itthon vagyunk nem találom a helyem Olimpia témában, azért nem írtam az utóbbi napokban.
Szerdától-csütörtöktől remélhetőleg itt is beindul a nagyüzem! :)
Most, hogy már minden létesítmény készen áll a játékokra. Most, hogy már a sportolók is a helyszínen vannak. Most, hogy már mindenki a megnyitó lázában ég. Most, hogy már sikeresen telepítették a rakéta védelmi rendszert a Madárfészek mellé. Most, hogy a kínaiakat megtanították arra, hogy ne köpködjenek az utcán, ne turkáljanak az orrukban és ne fogjanak hosszan kezet a külföldiekkel. Most, hogy néhány pandakölykököt átköltöztettek a Pekingi Állatkertbe. Most, hogy megköttettek a 2008. 08. 08-as szerencseházasságok Kínában. Most, hogy a Google is olimpiai díszbe öltözött. Most, hogy aki csak teheti, négy kerékről kettőre vált Kína fővárosában. Most, hogy már mindent elintéztünk az úttal kapcsolatban.
Most nem kívánok semmi mást, minthogy szerda legyen és végre egy jó nagyot szippanthassunk a pekingi szmogból.
A taxis eltéved, Magyar-Brazil kézilabda rémálom, de minden jó, ha vége jó. Olyannyira, hogy maradunk és nem jövünk haza...
Athéni napló - 5. rész (2004. 08. 17.)
Most csak szuk husz percem van arra, hogy irjak, mert mindjart bezar a gepterem.
Tegnap a magyar-brazil meccs szamunkra mar a tabor elhagyasakor rosszul indult: a taxisunk nem tudta hol van a kezicsarnok, aztan eltevedtunk a nyilegyenes uton, vegul mikor odatalaltunk, a sportpalotatol parszaz meterre egy uton keresztben allo teherauto allta utunkat. Mivel kesesben voltunk, kiugrottunk a kocsibol es a bejarathoz futottunk,ahol persze akkor volt a legnagyobb a tumultus a mar akkor tomegesen erkezo nemet szurkolk miatt. A biztonsagi emberek is holtponton voltak, nagyon marconan es lassan ellenoriztek mindenkit. A meccs kezdete elott 1 perccel estunk be a csarnokba, de a magyar kemenymaghoz a megintcsak tulbuzgo biztonsagiak miatt nem tudtunk mar csatlakozni, ezert a kapu moge ultunk.
A meccs maga volt a remalom, de Nandi szive es esze szerencsere a helyen volt, ami megmentett minket a meg csufosabb eredmenytol. Persze a gyozelem a lenyeg!
Koko ezek utan elindult a pireuszi ejszakaba, mig en a csarnokban maradtam megnezni a nemet-egyiptomi meccset. Szenzacios nemet csapat – szenzacios taborral. Fritz mindent vedett, amit lehetett es azt is, amit nem: az elso negyedora vegen kapta az elso golt! A germanok hengereltek, a tobbezres taboruk enekelt es tombolt. Tucatnyi lett a kulonbseg a vegere. Meg jo, hogy nem aznap eresztettek ossze a mi fiainkat veluk, felek, mi sem jartunk volna sokkal jobban.
1 korul ertem haza, par perc mulva megjott Koko is, akik reszletesen beszamolt a gorog fovaros kikotojenek elenk ejszakai eleterol es az ott atelt kulinaris elvezeteirol.
Nyugovora tertunk. Ugy terveztem, hogy ma reggel gyeplabda meccsre megyunk, de ember tervez – Isten (almossag) vegez. Inkabb a tengerpartra mentunk es osszismerkedtunk uj satorszomszedainkkal.
Elcsabitottuk oket is a mai noi meccsre, ahova idoben elindultunk – es idoben meg is erkeztunk, igy nem volt problemank -a tegnapi meccsel ellentetben- a magyar taborba valo bejutassal. Kivalo hangulatu edzomeccs volt, kivalo szurkolassal. Lassan mar kezdi megtanulni a tabor a “Mindenki elore ole”-t. :)
Napkozben eldontottuk, hogy nem megyunk haza szombaton, egyszeruen nem tudunk innen hazamenni. Jovo keddre csusztattuk az elutazasunkat, de “felek”, hogy nem ez lesz a vegso idopont. A Veszpremi Kezilabda Fan Tourra azert mindenkeppen oda kellene ernunk. Ha ez nem lenne, nem is lenne kerdes, hogy ittmaradunk a vegeig, kerul, amibe kerul!
Ujfent sokkal tobb minden tortent, mint amit leirtam, de nincs idom tobbre. Koszonjuk az SMS-eiteket, Bandytat kulon is udvozoljuk.
Ha tudunk, jelentkezunk,
Hajra Magyarok!!!
Utolsó kommentek