A taxis eltéved, Magyar-Brazil kézilabda rémálom, de minden jó, ha vége jó. Olyannyira, hogy maradunk és nem jövünk haza...

Athéni napló - 5. rész (2004. 08. 17.)

Most csak szuk husz percem van arra, hogy irjak, mert mindjart bezar a gepterem.

Tegnap a magyar-brazil meccs szamunkra mar a tabor elhagyasakor rosszul indult: a taxisunk nem tudta hol van a kezicsarnok, aztan eltevedtunk a nyilegyenes uton, vegul mikor odatalaltunk, a sportpalotatol parszaz meterre egy uton keresztben allo teherauto allta utunkat. Mivel kesesben voltunk, kiugrottunk a kocsibol es a bejarathoz futottunk,ahol persze akkor volt a legnagyobb a tumultus a mar akkor tomegesen erkezo nemet szurkolk miatt. A biztonsagi emberek is holtponton voltak, nagyon marconan es lassan ellenoriztek mindenkit. A meccs kezdete elott 1 perccel estunk be a csarnokba, de a magyar kemenymaghoz a megintcsak tulbuzgo biztonsagiak miatt nem tudtunk mar csatlakozni, ezert a kapu moge ultunk.

A meccs maga volt a remalom, de Nandi szive es esze szerencsere a helyen volt, ami megmentett minket a meg csufosabb eredmenytol. Persze a gyozelem a lenyeg!

Koko ezek utan elindult a pireuszi ejszakaba, mig en a csarnokban maradtam megnezni a nemet-egyiptomi meccset. Szenzacios nemet csapat – szenzacios taborral. Fritz mindent vedett, amit lehetett es azt is, amit nem: az elso negyedora vegen kapta az elso golt! A germanok hengereltek, a tobbezres taboruk enekelt es tombolt. Tucatnyi lett a kulonbseg a vegere. Meg jo, hogy nem aznap eresztettek ossze a mi fiainkat veluk, felek, mi sem jartunk volna sokkal jobban.

1 korul ertem haza, par perc mulva megjott Koko is, akik reszletesen beszamolt a gorog fovaros kikotojenek elenk ejszakai eleterol es az ott atelt kulinaris elvezeteirol.

Nyugovora tertunk. Ugy terveztem, hogy ma reggel gyeplabda meccsre megyunk, de ember tervez – Isten (almossag) vegez. Inkabb a tengerpartra mentunk es osszismerkedtunk uj satorszomszedainkkal.

Elcsabitottuk oket is a mai noi meccsre, ahova idoben elindultunk – es idoben meg is erkeztunk, igy nem volt problemank -a tegnapi meccsel ellentetben- a magyar taborba valo bejutassal. Kivalo hangulatu edzomeccs volt, kivalo szurkolassal. Lassan mar kezdi megtanulni a tabor a “Mindenki elore ole”-t. :)

Napkozben eldontottuk, hogy nem megyunk haza szombaton, egyszeruen nem tudunk innen hazamenni. Jovo keddre csusztattuk az elutazasunkat, de “felek”, hogy nem ez lesz a vegso idopont. A Veszpremi Kezilabda Fan Tourra azert mindenkeppen oda kellene ernunk. Ha ez nem lenne, nem is lenne kerdes, hogy ittmaradunk a vegeig, kerul, amibe kerul!

Ujfent sokkal tobb minden tortent, mint amit leirtam, de nincs idom tobbre. Koszonjuk az SMS-eiteket, Bandytat kulon is udvozoljuk.

Ha tudunk, jelentkezunk,
Hajra Magyarok!!!