Hőmérséklet -56 Celsius, magasság 10 432 m, sebesség 864 km/h, Pekingig hátralévő idő 6 óra 35 perc, időpont kérdéses, mert fogalmam sincs, hogy most éppen melyik időzónában vagyunk.  Huszár mindenesetre nyugovóra tért, bár magyar idő szerint 16:48-kor furcsán vette ki magát a „Jó éjszakát!” elköszönés.

Az aktuális pozíciónkat megjelenítő képernyőn egzotikus utifilmekből és 2. világháborúból ismert városnevek, mint Kurszk, Teherán, Dnyetropetrovszk. Előttünk Ukrajna, egész Kazahsztán, fél Mongólia (átrepülünk Jurta Daniék felett) és Kína.

Szóval eljött a nagy nap, végre úton vagyunk Peking felé. A reggel kicsit nehezen indult, mata részegen jelentem meg Ferihegyen, ahova egyenesen a Szigetről érkeztem. Mindenkivel kötekedtem, a vámosokat elküldtem melegebb éghajlatra, csak Kokó határozott fellépésének köszönhettem, hogy felengedtek a gépre…

…legalábbis Huszár éjszakai rémálmában, amiből vért verejtékezve ébredt.  A valóságban ebből persze semmi nem igaz, rendben elindultunk Kína fővárosába egy kis kijevi kitérővel. Csoportunk 9 főt számlál, rajtunk és Norbiékon kívűl egy szintén Athént is megjárt miskolci társaság tart velünk.

A trópusi Kijevben az egy db gyomorforgató WC-vel fémjelzett étterem nélküli reptér várt ránk. Étkezési lehetőség hiányában kulináris élvezetként maradt az egy üveg Jack Daniels, bár azóta is (szokás szerint) hallgatjuk, hogy Kokó mennyire megevett volna egy jó (ebben az esetben borscs) levest.

A repülőn velünk utaznak egyenmezes ukrán szurkolók és paralimpikonok. Előbbiek kötelező tartozéka a kézben fogott Bacardis üveg. Ők egyébként rádiósok. Mármint rádión nyerték az olimpiai utat. És nem bírják az italt, sikeresen teleokádták a WC-ket. :)
Közben sikeresen átálltam a helyi időre, mondjuk nekem nem volt nehéz, én bárhol, bármikor, bármennyit tudok aludni, így amikor a többiek megvacsoráztak, én frissen és üdén keltem reggelizni.

…

Még két óra, és leszállunk, mennek sorban a filmek a kivetítőkön:  Micnij Gorisok 4 (Die Hard 4), Dim velikoi matici 2 (Gagyimama 2) stb.  A repülőn figyelmesek, két nyelven is hallgathatjuk a szöveget: ukránul és kínaiul. :)

….

Megjöttünk! Másfél órát késtünk, de itt vagyunk! :) A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt, a születésnapos csapattagunkat hatalmas csokor vörös rózsával fogadták! A város tiszta, zöld, virágos, de valóban homályosak a kilátások, de szerintem ez inkább pára, mint szmog, legalábbis abból ítélve, ahogy ömlik mindegyikünkről a víz.
A hotelben segítőkészek, minden kérésünkre egyből ugranak, mindenben segítenek, szerveznek. A kedvünkért a netet fél óra alatt bevezették a szobánkba pl.
Most megyünk, kézimeccsekre, megpróbálunk bejutni a vizipólóra, utána jelentkezünk. Addig is néhány benyomás: sok a biciklis, kevesen tudnak angolul, ha vizet kérsz a boltban, tuti egy karton műanyagpoharat akarnak rádsózni, a kaját szokni kell, a reggeliből nem sokat ettünk, pedig tényleg jól nézett ki minden. Csak furcsa egyelőre. Na, akkor nemsokára összeszedettebben és remélhetőleg újabb élményekkel gazdagabban.

A nap szlogenje: Te átáttá’ má? (mmint időeltolódásilag).