Jegyek nincsenek, a helyszíneken teltház sincs, jegy viszont nem kapható. Adva van rengeteg - athéni Olimpián edződött - jegy nélküli magyar meg a magyar leleményesség, meg a kínai rendezők, akik már már úgy félnek nemzetünk szurkolóitól, mint a tűztől. Tudják, ahol magyar jegy nélkül megjelenik, ott ’esemény’ lesz. Ennek alapfeltétele, hogy nap mint nap új cseleket agyaljon ki a bejutásra a táborunk, hiszen a hazaiak is tanulnak, kétszer ugyanazt a trükköt már nem nagyon eszik meg.
 

Tegnap mi vizilabdára kézilabdajegyek segítségével jutottunk be. Meg trambulin tikettel, amit ajándékba kaptunk. A projekt egy órába telt, de megvalósítottuk és bejutottunk, ahogy mindenki. Az utolsó kintmaradó csoport a meccs kezdetén egyszerűen félresöpörte  a rendezőket és bejött.  Ha minden kötél szakad, ez is megfelelő eszköz. :)

A póló meccs közben kaptuk a hírt, hogy Fodor döntőzik birkózásban. A birkózó csarnok elég messze van az uszodától, de ez alvós-taxival nem okozhatott gondot. Aztán bementünk. Kézijeggyel. Birkózásra. :)

A harmadik - utolsó - biztonsági szűrőn megbuktunk  és következett az egyórás nagyjelenetünk. Égre-földre megesküdünk, hogy mi birkózó jegyet vettünk, a jegyiroda csak összekeverte a belépőnket a kézilabdával és különben is 10 000 kilométert utaztunk csak azét, hogy Fodor döntőjén ott lehessünk és különben sem tudjuk, hogy mi az a kézilabda és hogy szerintünk az ugyanaz a sportág, mint a birkózás. Handball is wrestling! Nagyon nem értettük, hogy szerintük ez miért nem igaz…

Egyre több rendező gyűlt körénk, negyed óra elteltével már széket is kaptunk. Tanakodtak. Hívták a főnököt. A főnök meg a főnökét.  Az meg egy kínai-magyar tolmácsot, akit persze mi nem voltunk hajlandóak megérteni. A végén odáig mentünk, hogy közöltük a rendezőkkel, hogy ez az ember nem is magyarul beszél.

Továbbra is égre-földre esküdöztünk. Sírtunk, persze a nevetéstől, de ezt nekik nem kellett tudniuk. Ők is sírtak, annyira sajnáltak bennünket. Segíteni akartak, mindenképpen.
A vége az lett, hogy a kínai rendezők (!) nagy nehezen kerítettek nekünk egy jegyüzért (!), akitől vehettünk 3 jegyet. És szó szerint sírtak örömükben, hogy megoldották a problémánkat.

Utólag is bocsánatot kérek tőlük, nagyon rendesek voltak velünk, nem érdemelték meg, hogy így átvágjuk őket. Viszont a cél ebben az esetben szentesíti az eszközt és a rendezők hibája, hogy a félházas csarnokokba nem lehet jegyet venni.