Nem terveztük előre, de ott voltunk Nagy Tímea aranyat hozó döntőjén...

Athéni napló - 4. rész (2004. 08. 16.)

Nagyon faradt vagyok, elore is elnezest kerek, nem lesz tul osszefuggo a mai beszamolom…

Nem is tudom hol fejeztem be az elozot...talan a Magyarorszag-Kina noi meccsre valo indulas elott. Miutan azt elkuldtem, taxiba vagtuk magunkat es a lanyok bemutatkozo osszecsapasara indultunk.

A szokasos biztonsagi ellenorzes utan -ahol mar-mar szinte szokasomma valt, hogy az engem ellenorzo tengereszt megajandekozok magyar jelvennyel vagy zaszloval- a csarnokban talalhato ajandekboltot fosztottuk ki, megvettunk szinte mindent, ami a kezilabdaval kapcsolatos: polot, jelvenyeket, sapkat, bogret.

A csarnokba a kezdo sipszora ertunk be, kitettuk zaszlainkat es elfoglaltuk megszokott helyunket a magyar szektorban. Tobbszaz honfitarsunkkal egyutt buzditottuk a mieinket, talan meg tobben is voltunk, mint a fiuk meccsen, annak ellenere, hogy a taborunk fele ezen a delutanon a magyar-szerb polomeccsre ment.

Az osszecsapasrol nem irnek, biztos lattatok, talan annyit, hogy az arab birok miatt sokat bosszankodtunk. Annyira, hogy a masodik felido kozepen mar korusban szidtuk oket. Amikor ezt az egyik rendezo eszrevette, odajott hozzank, es megkert arra, hogy szepen viselkedjunk, mert a TV kozvetitesben “az ilyen viselkedes nem veszi ki jol magat”. Ramosolyogtunk, kezet fogtunk vele, de finoman szolva a kerese erdekelt a legkevesbe. Szegeny Mocsai mester is nagyon felhuzta magat a birok viselkedese miatt, s utolso mentsvarkent banatat velunk, magyar szurkolokkal osztotta meg meccs kozben is.

A lefujast jelzo sipszo utan megunnepeltuk a mieinket, akik kiosztottak jonehany alairast es indultak vissza az Olimpiai faluba. Egyebkent sok hiresseg tette tiszteletet a merkozesen, Vujity Tvrtkotol kezve Szanto Ocsi bacsin at egeszen Kovacs Koko Istvanig.

Mar keszultunk, hogy indulunk tovabb az uszodaba a Gorog-Nemet polo-derbire, amikor jottek a hirek a vivoterembol: 2 magyar a negy kozott!!! Termeszetesen pillanatok alatt eldontottuk, hogy ott a helyunk...rohanas a jegyirodaba, ahol szerencsere volt meg elado jegy. Szinte hihetetlen volt, olyan esemenyre fogok menni, ahol biztos a magyar eremszerzes. Es eselyunk van az arany megnyeresere is...

Ebedeltunk, beleneztunk a gorog-brazil noi "kezirangadoba", aztan taxi es irany Helliniko. Helliniko a gyeplabda, kosarlabda, vadvizi kajak-kenu, baseball, softball es vivo esemenyeknek otthont ado hatalmas komplexum. A kozponti bejaratnal elvegyultunk a pakisztani gyeplabda “ultrak” es a gorog szoftball-fanatikusok kozott, vigan lobogtattuk zaszlainkat az egyre erosodo atheni szelben.

A vivocsarnokban oriasi hangulat fogadott minket, ezernyi torokbol zugott a Ria-ria Hungaria. Eletemben nem voltam meg “vivo-meccsen” es el se tudtam volna kepzelni, hogy mire a donto veget er, teljesen elveszitem a hangom. Pedig ez tortent.

Szerintem nem sok olyan vivo-esemeny volt, ahol kezi-, vizilabda- es focimeccsekhez szokott drukkerek sorrel a kezben tombolva szurkoltak. Egeszen tegnapig. A vivasnak megvan a maga szepsege, a csarnokban tapinthato a feszultseg, az ember neman, amde vadul szurkol a zold vagy a piros lampa felvillanasaert, hogy aztan egy-egy bevitt talalat utan ez a feszultseg uvoltesben/rigmusok skandalasaban/ugralasban/zaszlo lobogtatasban torjon ki belole. A szakmai reszehez egyaltalan nem kell erteni ahhoz, hogy infarktus kozeli allapotban szurkoljon az ember egy Olimpiai donton. Az sem volt baj, ha nehanyan kevertek a szezont a fazonnal, vagyis a kardot a parbajtorrel. A lenyeg a szurkolas, az izgalom es foleg a 150. olimpiai aranyermunk volt!

Ami meg is lett! Ne varjatok tolem, hogy le tudjam irni, hogy mit eltunk ott at. Sirtunk, nevettunk, ugraltunk es osszeroskadtunk, futottunk es egyhelyben allva sobalvannya valtoztunk, olelgettuk az ismeros es ismeretlen baratainkat. Szerencses es jol helyezkedo Acsabaek –a magyar virtushoz melto modon- atugraltak a kordonon, befutottak a pastra es a levegobe dobaltak a bajnokunkat, Nagy Timeat. Este ezt a jelenetsort sorrel a kezben tobbszor megneztuk az Eurosporton, gondolhatjatok, hogy milyen hangulatban.

Aztan ujabb emlektoredekek…eredmenyhirdetes…Himnusz...a magyar trikolor kuszik felfele…Es Nagy Timea ezek utan a protokollt athagva kiszalad hozzank es megoleljuk, megfogjuk az aranyermet…aztan Kulcsar “Legenda” Gyozot kerjuk meg, hogy fenykepezzen le bennunket a pastrol a gepemmel...Szabo Bence alairja a beleponket...

Sokaig unnepeltunk a csarnokban es a csarnok elott, a buszon es a villamoson. Zengett a magyaroktol a varos.Az ejszaka sokszor megneztuk nagykivetiton a dontot, de nem tudom elhinni, hogy ott voltam. Pedig a kepek szerint igen. Nem is tudom, hogy mivel erdemeltem ki a sorstol ezt a felejthetetlen elmenyt...

Hajnalban fekudtunk le, de eldontottuk, hogy ma reggel kimegyunk a horvat-szloven kezilabda rangadora. Mirza a szokasos moslyaval udvozolt minket - aztan egy fantasztikus osszecsapason csapataval 1 gollal legyozte a szlovenokat. A horvatok mindket meccset lattam a helyszinen, Metlicic es az uj beallos -aki itt erett sztarra- Vori, valamint a kapusok viszik a hatukon a gardat, a tobbiek is jok, de meg messze vannak a csucsformajuktol – ahogy Mirza is.

Mostanra ennyi, lassan magyar-brazil, sokan megyunk a taborbol, biztos a jo hangulat, ahogy a gyozelem is.

Ja,es ma reggel gyorsan vettunk jegyet a penteki noi parbajtor csapat dontore…de nem akarok elkiabalni semmit...